Halottak napján elhunyt szeretteinkre emlékezünk, gyertyát gyújtunk a tiszteletükre és virággal díszítjük a síremlékeiket. Ez az ünnep nálunk keserédes: szomorúsággal telve gondolunk vissza azokra, akik már nem lehetnek köztünk. Azonban ez nem mindenhol van így, vannak olyan országok, ahol kifejezetten örömteli eseményként tartják számon ezt az ünnepet. Két országot mutatunk be nektek, ahol egészen különleges módon emlékeznek meg szeretett hozzátartozóikról.
Mexikó - Dia de Muertos
Mexikóban a Halottak napja, azaz a Dia de Muertos egy kétnapos népünnepély: hangos, színes és mindenekelőtt vidám. A hagyomány szerint ilyenkor az elhunyt hozzátartozók visszalátogatnak a túlvilágról, ezért a mexikóiak már hetekkel az ünnep előtt lázasan készülődnek erre az eseményre. A legenda szerint október 31-én éjfélkor megnyílik a mennyek kapuja, és visszatérnek az elhunyt gyerekek, majd másnap követik őket a felnőtt lelkek, hogy 24 órát együtt töltsenek a szeretteikkel. A hozzátartozók ilyenkor feldíszítik a sírokat és a házaikat, és oltárokat emelnek szeretteiknek, amit az elhunytak kedvenc ételeivel, italaival és tárgyaival dekorálnak. A dekoráció fontos eleme a kézzel dekorált, gazdagon díszített, színes cukorkoponya.
A temetőkben megtisztítják a sírokat, majd kártyáznak, miközben helyi zenekarok zenélnek nekik, és közösen felidézik az elhunythoz kötődő legkedvesebb emlékeiket. Végül az esemény egy nagy közös fiestába csap át, hogy a lelkek boldogan térhessenek vissza, a következő találkozásig.
Japán - Szellemünnep
Japánban nyáron, augusztusban emlékeznek a halottakra, a buddhista eredetű, háromnapos O-bon ünnep keretében. Úgy tartják, hogy ilyenkor a halottak lelke egy időre visszatér, hogy újra találkozhasson szeretteivel. Ezért a japánok nem szomorkodnak, mert az megnehezíti a visszatérést a lelkek számára, hanem ünnepelnek. Ilyenkor a családok összeülnek, közösen rendbeteszik az elhunytak síremlékét és házi oltárokat készítenek, amin ételáldozatot helyeznek el. Ilyenkor pénzt is égetnek, hogy a lelkek ne legyenek szegények a túlvilágon.
A szellemek méltó üdvözléséről a Bon odori tánc bemutatásával gondoskodnak. Hangosan szól a zene, a helyiek a legszebb kimonójukba öltözve az utcán táncolják a Bon-odorit, és a felszabadult, vidám menethez sokszor nézők és turisták is csatlakoznak.
De aztán elérkezik az a pillanat, amikor útjára kell engedni a szellemeket, ez az Okuri-bon, vagyis az elköszönés napja. Ilyenkor papírlámpásokba apró mécseseket helyeznek, és a lámpásokat leúsztatják a folyón, egészen a tengerig. A vízen lebegő lámpások százai méltó visszatérést biztosítanak a lelkek számára.