Még tavasszal ugrottunk át a szomszéd kontinens távolabbi végébe. Elfogultan indultam ugyan neki Dél-Koreának, mégis meglepett, hogy mennyire magával ragadott az egész – azóta se áll be a szám róla. Ráadásul már le is van foglalva a következő trip. Igen, ennyire… Engem. A lányt, aki világéletében nyugatra vágyott.

Hogy kezdődött a szerelmem Korea iránt? Nem, nem a k-poppal. Jó pár évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor egy egyetemi félévemet Hollandiában töltöttem. Itt a külföldi diákok nagy része együtt élt – egy koli teljes emeletét megkaptuk (nyugi, mindenkinek saját szobája volt) és a 13 diákból 7 koreai lány volt. Aztán a kaja és beauty beszippantott és nem volt megállás. Azt talán ma már nem kell magyarázni senkinek, hogy egy Erasmus élmény mennyire összeköti az embereket és milyen erős, távolságokat nem ismerő kapcsolatokat szül. Hát ők is rendesen magukhoz édesgettek és igen, öt és fél év elteltével úgy találkoztunk újra a világ másik felén, mintha csak tegnap köszöntünk volna el a koleszban… Na de vissza az utazáshoz. Ebben a videóban az első találkozásomat láthatjátok Dél-Korával. Ezeket a vlogokat nulla tapasztalattal, a magam szórakoztatására készítettem, de hátha sikerül másnak is adnom vele valamit. Lentebb pedig ezt szeretném kiegészíteni néhány ponttal, ami miatt végleg és tagadhatatlanul beleszerettem az országba.

Az ételek:

Ahogy rögtön ebben az első videóban is látszik, már nagyon-nagyon hiányzott egy kis 떡볶이 (tteokbokki) az életemből. Első kóstolásra szerelem volt anno ez a magyarfüleknek talán elmagyarázhatatlannak tűnő rizstésztás, csilipasztás étel. De erről a témáról lesz még másik videó is… Röviden a lényeg, hogy az egész koreai konyhai messze veri számomra a világ többi pontját.

A történelem:

Egyre ritkábban van alkalmam a történelemmel foglalkozni, de mindig is nagyon érdekelt. Imádok a különböző kultúrákról hallani és tanulni. Koreáé pedig különösen színes és alig várom, hogy még többet megtudjak róla.

A kávékultúra és desszertkávézók:

A koreaiak kávékultúrájáról is oldalakon keresztül tudnék írni. Az egyszerű, az újhullámos kávézók és a kávéházláncok mellett a különleges, tematikus és ultra cuki desszertkávézók is megtalálhatók mindenfelé a városban. Nincs olyan sarok és utca és ahol ne találnál legalább egy kávézót – ami nem mellesleg nagyon késő estig nyitva van. De majd ezekre is kitérek részletesebben egy másik videó mellé. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy zseni a jeges americanójuk.

Az emberek:

Először is meglepett, hogy mennyivel többen beszélnek angolul, mint amire számítottam. Mindenki nagyon kedves, befogadó és hihetetlen vidámak, lelkesek és hálásak, amint meghallják, hogy érdeklődsz a kultúrájuk iránt. Az a fajta tisztelet pedig, amit velük tapasztaltam, messze van attól, amit itthon (vagy egyébként a világ többi pontján, ahol már jártam) valaha tapasztaltam. Már maga a nyelv is három különböző szinten fejezi ki a tiszteletet és nagyon nem mindegy, hogy kinél melyik nyelvtant használod. Nyilván Dél-Koreában se lehet minden és mindenki tökéletes, de nekem egyelőre csak pozitív tapasztalatim vannak. A másik amiért pedig én tisztelem őket, az a szorgalom és az odaadás – aminek nyilván megvannak a maga okai és hátulütői is, de kicsi vagyok én ahhoz, hogy ennek a szociológiájába részletesebben belemenjek. A koreaiak többet tanulnak és többet dolgoznak, mint bárki a világon…de legalább ennyit szórakoznak is. Hajnali egykor végeztek a munkával? Hát jó, akkor még egy kis bbq és néhány üveg 소주 (szodzsu – rizs-alapú 16-53%-os alkoholtartalom között mozgó koreai ital) simán belefér mielőtt másnap reggel 7-kor folytatjátok, nem? Korea mindig izgi… és hihetetlen biztonságos. És még convenient is.

Maga a főváros:

Fun fact: csak Szöulnak nagyjából akkora a lakossága, mint egész Magyarországnak. Imádom, hogy egyszerre találkozol a modern metropolisszal, a legújabb technológiákkal, miközben az utca másik oldalán egy több ezer éves palota áll. De ugyanígy imádom, hogy meg a nagy városi feeling, mégis rengeteg a zöld terület, vannak hegyek, a város közepén átfut a Han folyó, de még a tenger is csak egy köpésre van. Tökéletes a városon belüli kontraszt és egyensúly - arról nem is beszélve, hogy folyamatosan rendezvények és fesztiválok vannak. Higgyétek el, ez a város sem alszik soha.

Húha, sokkal bővebbre sikerült ezt a kis bevezető, mint terveztem. De ez is csak azt a szenvedélyt bizonyítja, amiről az elején írtam. Remélem, ez valamennyire a videóimon is érződik majd. Élvezzétek és kérdezzetek nyugodtan a kommentekben. Hamarosan pedig folytatjuk a témát!